5.fejezet
Szeptember 2.szerda
Már kora reggel felkeltem és kb 5 percenként frissítettem a twitteremet, hogy írt-e már valamelyik fiú eredményt. Ez tartott úgy reggel 7-től 9-ig, mert akkor le kellett menni reggelizni. Most is az asztal legszélénél ülve ettük Sophieval a gabonapelyhünket és azon tanakodtunk, hogy a sok induló közül ki lehet a nyertes.
- Hát alapból kiesik egy jó pár lány, akik csak azért jöttek, hogy lássák a srácokat - mondta Sophie.
- Hát ja. Szerintem az a lány fog nyerni, akin a Spongyabobos póló volt - mondtam teljesen őszintén.
- Aha, ő tényleg nagyon jó volt.
- Szerinted van esélyünk?
- Tudom, hogy nagyon erős volt a mezőny, de szerintem mi is nagyon jók voltunk.
- Fúúú, nagyon izgulok.
- Tudod mit? Menjünk el az állatkertbe, az hátha eltereli a gondolatainkat a versenyről - mivel ezt egész jó ötletnek tartottam, el is indultunk az állatkert felé. Mellesleg az apámmal hétfő reggel óta nem igazám beszéltem.
Nagyon jó napom volt. A londoni állatkert fantasztikus. Sophie-val minden zugát bejártuk és még egy vattacukrot is vettünk. Tényleg elterelte egy jó időre a gondolataimat a versenyről, de csak a versenyről. Ugyanis a tegnapi ájulásom előtti pillanat óta másra sem tudok gondolni, csak Harryre. Egyrészt a versenyt azért is szeretném megnyerni, hogy újra láthassam. Ez most elég bénán hangzott, de igaz.
Mikor hazaértünk, az első dolgunk az volt, hogy felnézzünk a twitterre. A telefonom automatikusan kijelezte, hogy Louis tweetelt, úgyhogy remegő gyomorral és kézzel mentem rá, hogy láthassuk az eredményt. Ezt írta Louis: 'Sziasztok srácok! Mint azt ti is jól tudjátok, tegnap megtartottuk a meghallgatását az általunk rendezett versenynek. A döntés elég nehéz volt, mert számtalan elképesztő előadást láthattunk, de végül közös véleményre jutottunk. Különböző szempontokból vizsgáltuk az előadásokat. Figyeltük a számotok dallamát, ritmusát, szövegét, a hangotokat, az előadás módját és leginkább, hogy a dalban leírt érzelmet mennyire tudjátok átadni a hangotokkal. Tudnunk kellett, hogy a szöveg nem csak semmitmondó rímekből áll, hanem tényleg egy darab belőletek. Hát akkor a győztes. Pontosabban győztesek, mivel meglátásunk szerint egy lányduett tett a legjobban eleget a szempontoknak. A nevük pedig.... Sophie és Clara. Szívből gratulálok nektek. U.I.: légyszi küldjétek el valamelyikőtök telefonszámát nekem itt, mert lenne egy kis megbeszélnivalónk. Louis voltam ;) '
Gyorsan elküldtem Louisnak a számom és pár percen belül a telefonom csörögni kezdett. Gondolkodás nélkül felvettem és kihangosítottam.
- Halló? Clarával beszélek?
- I...igen - válaszoltam erőtlenül.
- De jó! Én Louis vagyok és itt van mellettem Liam, Niall és Harry is és ők is hallanak, mert ki vagy hangosítva.
- Ti is - vágtam rá, aztán hozzátettem - és Sophie itt van mellettem.
- Ez csodás - hallottam Niall hangját a telefonomból.
- Szóval, amiről szerettünk volna veletek beszélni - vette át a szót Liam - , az egy találkozó. A kérdés az, hogy mikor és hol lenne jó nektek?
- Találkozó? - kérdezte Sophie kerek szemekkel.
- Igazából ismerkedés - hallottam végre Harry hangját, amitől kis híján majdnem megint elájultam.
- Arra gondoltunk, hogy mielőtt együtt kezdenénk dolgozni, illő lenne megismerni egymást - szólt ismét Liam.
- Mi nagyon kiváncsiak vagyunk rátok és reméljük ti is ránk, de ha nem... akkor is meg fogtok ismerni - Niall megjegyzésén Sophie-val rögtön nevetni kezdtünk.
- Szóval a kérdés még mindig a hely és az idő - mondta Louis tájékoztató jelleggel.
- Mondjuk holnap délben a Starbucksban? - a fiúk egyetértettek és közben olyasmit motyogtak, hogy majd arra az időre megint be kellesz záratni a kávézót. Még annyit mondtak, hogy a számot mentsem el a telómban, majd letették.
A nap maradék részében Sophie-val az ágyunkon fekve azon töprengtünk, hogy ez csak egy nagyon édes álom, vagy tényleg ez a valóság?!?
- Hát alapból kiesik egy jó pár lány, akik csak azért jöttek, hogy lássák a srácokat - mondta Sophie.
- Hát ja. Szerintem az a lány fog nyerni, akin a Spongyabobos póló volt - mondtam teljesen őszintén.
- Aha, ő tényleg nagyon jó volt.
- Szerinted van esélyünk?
- Tudom, hogy nagyon erős volt a mezőny, de szerintem mi is nagyon jók voltunk.
- Fúúú, nagyon izgulok.
- Tudod mit? Menjünk el az állatkertbe, az hátha eltereli a gondolatainkat a versenyről - mivel ezt egész jó ötletnek tartottam, el is indultunk az állatkert felé. Mellesleg az apámmal hétfő reggel óta nem igazám beszéltem.
Nagyon jó napom volt. A londoni állatkert fantasztikus. Sophie-val minden zugát bejártuk és még egy vattacukrot is vettünk. Tényleg elterelte egy jó időre a gondolataimat a versenyről, de csak a versenyről. Ugyanis a tegnapi ájulásom előtti pillanat óta másra sem tudok gondolni, csak Harryre. Egyrészt a versenyt azért is szeretném megnyerni, hogy újra láthassam. Ez most elég bénán hangzott, de igaz.
Mikor hazaértünk, az első dolgunk az volt, hogy felnézzünk a twitterre. A telefonom automatikusan kijelezte, hogy Louis tweetelt, úgyhogy remegő gyomorral és kézzel mentem rá, hogy láthassuk az eredményt. Ezt írta Louis: 'Sziasztok srácok! Mint azt ti is jól tudjátok, tegnap megtartottuk a meghallgatását az általunk rendezett versenynek. A döntés elég nehéz volt, mert számtalan elképesztő előadást láthattunk, de végül közös véleményre jutottunk. Különböző szempontokból vizsgáltuk az előadásokat. Figyeltük a számotok dallamát, ritmusát, szövegét, a hangotokat, az előadás módját és leginkább, hogy a dalban leírt érzelmet mennyire tudjátok átadni a hangotokkal. Tudnunk kellett, hogy a szöveg nem csak semmitmondó rímekből áll, hanem tényleg egy darab belőletek. Hát akkor a győztes. Pontosabban győztesek, mivel meglátásunk szerint egy lányduett tett a legjobban eleget a szempontoknak. A nevük pedig.... Sophie és Clara. Szívből gratulálok nektek. U.I.: légyszi küldjétek el valamelyikőtök telefonszámát nekem itt, mert lenne egy kis megbeszélnivalónk. Louis voltam ;) '
Gyorsan elküldtem Louisnak a számom és pár percen belül a telefonom csörögni kezdett. Gondolkodás nélkül felvettem és kihangosítottam.
- Halló? Clarával beszélek?
- I...igen - válaszoltam erőtlenül.
- De jó! Én Louis vagyok és itt van mellettem Liam, Niall és Harry is és ők is hallanak, mert ki vagy hangosítva.
- Ti is - vágtam rá, aztán hozzátettem - és Sophie itt van mellettem.
- Ez csodás - hallottam Niall hangját a telefonomból.
- Szóval, amiről szerettünk volna veletek beszélni - vette át a szót Liam - , az egy találkozó. A kérdés az, hogy mikor és hol lenne jó nektek?
- Találkozó? - kérdezte Sophie kerek szemekkel.
- Igazából ismerkedés - hallottam végre Harry hangját, amitől kis híján majdnem megint elájultam.
- Arra gondoltunk, hogy mielőtt együtt kezdenénk dolgozni, illő lenne megismerni egymást - szólt ismét Liam.
- Mi nagyon kiváncsiak vagyunk rátok és reméljük ti is ránk, de ha nem... akkor is meg fogtok ismerni - Niall megjegyzésén Sophie-val rögtön nevetni kezdtünk.
- Szóval a kérdés még mindig a hely és az idő - mondta Louis tájékoztató jelleggel.
- Mondjuk holnap délben a Starbucksban? - a fiúk egyetértettek és közben olyasmit motyogtak, hogy majd arra az időre megint be kellesz záratni a kávézót. Még annyit mondtak, hogy a számot mentsem el a telómban, majd letették.
A nap maradék részében Sophie-val az ágyunkon fekve azon töprengtünk, hogy ez csak egy nagyon édes álom, vagy tényleg ez a valóság?!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése