4.fejezet
Szeptember 1.kedd
Egyszerűen gyönyörű álmom volt. Szó szerint volt egyszerű és gyönyörű. Egy kávézóasztalnál ültem (szerintem a Starbucksban), velem szemben pedig Harry Styles ült.Egész idő alatt csak beszélgettünk, de így is nagyon romantikus volt. Egy idő után Harry el kezdett felém hajolni, de mielőtt a szánk összeérhetett volna, Sophie sikoltozása kiszakított a varázslatos álomvilágomból.
- Clara kelj fel! Gyorsan! Niall most twitterelt, hogy ma meghallgatnák a versenyzőket a Starbucksban 15:00-tól. Egész nap gyakorolnunk kell, ráadásul én kettőre megyek a kávéházba pincérkedni. Mi van, ha nekem kellesz őket kiszolgálni?
- Mi lenne?
- Valószínűleg mindent leejtenék és összetörnék. Lehet, hogy ki is rúgnak. Vagy, ami még rosszabb, leégetem magam Niall előtt.
- Oké, ne aggódj! Majd én figyelek, hogy ne rúgasd ki és ne is égesd le magadat - Sophie nagyjából lenyugodott, de még így is nagyon be volt pörögve, a nap minden szabad pillanatában próbáltunk. Én komolyan imádok gitározni, de már nagyon fájtak az ujjaim.
Kettőre a kávézóba értünk és Sophie munkába is állt. Én egy cappuccino-t szürcsölgetve töprengtem, hogy mivel csallapíthatnám Sophie idegességét, hogy ne csináljon semmi hülyeséget. Bármit is képzeltem el, felesleges volt, ugyanis gyakorlatban egész máshogy történtek a dolgok. Fél háromkor a kávézó bezárt, csak mi voltunk ott Sophieval, meg a versenyzők közül még egy páran. Háromnegyed körül sétált be nagy lazán a négy srác. Leültek egy asztalhoz, amihez rögtön odament Sophie. Nagyon jól csinálta. Felvette a rendelést és közben lazán beszélgetett a srácokkal, akik nagyon jófejek voltak vele. Elmondta, hogy ő is versenyző csak közben itt dolgozik, meg, hogy mennyire kiváncsi a srácok véleményére satöbbi. Idáig jó volt. Ott rontott el mindent, hogy engem is az asztalhoz hívott és bemutatott, mint előadói partnerét.
- Már mi is nagyon izgatottak vagyunk és alig várjuk az előadásokat - mondta Harry, majd rám mosolygott. Ahogy belenéztem gyönyörű zöld szemeibe elsötétült előttem a világ. A következő pillanat, amire emlékszem, az az volt, hogy egy piros bőrkanapén fekszem és Harry mellettem ülve aggódóan fürkészi az arcom. Először erőtlenül pislogtam egyet-kettőt, majd a fiú segítségével óvatosan felültem.
- Hol vagyok? Mi történt?
- Elájultál és én elkaptalak. A kávézó tulaja pedig megengedte, hogy felhozzalak ebbe a szobába, hogy ne kelljen lent a hideg csempén feküdnöd - elég nehéz volt megrágni az imént hallot dolgokat.
- Elájultam? Én?
- Igen, te. Valószínűleg az izgatottságtól, hogy találkozhattál velünk - a beképzeltség ellenére is imádnivalónak tartottam.
- Szerintem csak nem ettem ma eleget - oké, tudom, hazudtam. Mégis ki vallaná be Harry Stylesnak, hogy a gyönyörű zöld szemei okozta gyomoridegtől ájult el?!? Hát én biztos nem.
- Mondogasd csak ezt magadnak, hátha megnyugszol tőle.
- Egyrészt, nem csak mondogatom magamnak, hanem ez az igazság. Másrészt én teljes mértékben nyugodt vagyok - jó, tudom, megint hazudtam. Mégis hogy lehetnék nyugodt, ha ő itt ül mellettem?!
- Hát jó. Még valami mielőtt lemennénk. Fáj a fejed esetleg, szédülsz-e, hányingered vagy gyomorideged van-e a közelségemtől? - hogy tudja ilyen beképzelten így fején találni a szöget?!?
- Haha. Nagyon vicces. Nincs semmi bajom - leérve azt láttam, hogy Louis és Liam egymással hülyülnek, Niall pedig Sophieval elmélyülten beszélget. Mikor barátnőm észrevett, félrevonultunk egy kis csajos dumcsira. Megkérdeztem Sophiet, hogy pontosan mi is történt.
- Amikor Harry rád mosolygott, te elájultál. Ő nagyon megijedt, rögtön felpattant a helyéről és a karjaiban landoltál. Elég sokat küzdött a tulajnál, hogy felvihessen a szobába, majd végig fent várt, míg fel nem kelsz.
- Van még egy fontos kérdésem, pontosan mit láttam én köztetek Niall-el? - Sophie teljesen elpirult.
- Hát csak udvariasan kérdezett néhány alap dolgot. Megkérdezte, hogy milyen zenét hallgatok, én mondtam, hogy One Directiont, mire ő baromi aranyosan elkezdett nevetni. Aztán meséltem neki egy ír leprikónos filmről és mondtam, hogy mióta 1D rajongó vagyok, mindig ő jut eszembe arról a filmről. Ekkor még aranyosabban kezdett nevetni. Végül ő mondott nekem néhány viccet, amiken én dőltem a röhögéstől... És Harryvel mi volt fenn?
- Próbáltam meggyőzni, hogy az éhségtől ájultam el, nem pedig miatta.
- Hogy ment?
- Nem túl jól.
A meghallgatásra a kávézó díszteremként volt berendezve. Mivel a lista alapján mi voltunk az utolsó fellépők, beültünk a közönség utolsó sorába és onnan figyeltük vetélytársainkat. Elég kemény mezőny volt. A gyomrom már teljesen görcsben volt, amikor Louis szólított.
- A következő és egyben az utolsó egy duó, aminek tagjai Sophie és Clara - a meghallgatáshoz berendezett színpadhoz sétáltunk.
- Csak nehogy megint elájulj nekem - mosolygott rám Harry szemtelenül, de imádnivalóan. Én a nyakamba akasztottam a gitárom és pengetni kezdtem. Próbáltam éneklés közben leolvasni valamit a srácok arcáról, de végig pókerarcot vágtak. A dal végén megköszönték a részvétet és mindkettőnket mind a négyen megöleltek. Mikor Harry megölelt, a fülembe súgta:
- Biztos ez életed legszebb pillanata - bár nem tévedett, egy aprót csíptem a hátába, mire ő eltolt magától és félmosolyra húzta a száját.
Fél hét körül értünk haza és rögtön ágyba döntött a fáradtság.
- Clara kelj fel! Gyorsan! Niall most twitterelt, hogy ma meghallgatnák a versenyzőket a Starbucksban 15:00-tól. Egész nap gyakorolnunk kell, ráadásul én kettőre megyek a kávéházba pincérkedni. Mi van, ha nekem kellesz őket kiszolgálni?
- Mi lenne?
- Valószínűleg mindent leejtenék és összetörnék. Lehet, hogy ki is rúgnak. Vagy, ami még rosszabb, leégetem magam Niall előtt.
- Oké, ne aggódj! Majd én figyelek, hogy ne rúgasd ki és ne is égesd le magadat - Sophie nagyjából lenyugodott, de még így is nagyon be volt pörögve, a nap minden szabad pillanatában próbáltunk. Én komolyan imádok gitározni, de már nagyon fájtak az ujjaim.
Kettőre a kávézóba értünk és Sophie munkába is állt. Én egy cappuccino-t szürcsölgetve töprengtem, hogy mivel csallapíthatnám Sophie idegességét, hogy ne csináljon semmi hülyeséget. Bármit is képzeltem el, felesleges volt, ugyanis gyakorlatban egész máshogy történtek a dolgok. Fél háromkor a kávézó bezárt, csak mi voltunk ott Sophieval, meg a versenyzők közül még egy páran. Háromnegyed körül sétált be nagy lazán a négy srác. Leültek egy asztalhoz, amihez rögtön odament Sophie. Nagyon jól csinálta. Felvette a rendelést és közben lazán beszélgetett a srácokkal, akik nagyon jófejek voltak vele. Elmondta, hogy ő is versenyző csak közben itt dolgozik, meg, hogy mennyire kiváncsi a srácok véleményére satöbbi. Idáig jó volt. Ott rontott el mindent, hogy engem is az asztalhoz hívott és bemutatott, mint előadói partnerét.
- Már mi is nagyon izgatottak vagyunk és alig várjuk az előadásokat - mondta Harry, majd rám mosolygott. Ahogy belenéztem gyönyörű zöld szemeibe elsötétült előttem a világ. A következő pillanat, amire emlékszem, az az volt, hogy egy piros bőrkanapén fekszem és Harry mellettem ülve aggódóan fürkészi az arcom. Először erőtlenül pislogtam egyet-kettőt, majd a fiú segítségével óvatosan felültem.
- Hol vagyok? Mi történt?
- Elájultál és én elkaptalak. A kávézó tulaja pedig megengedte, hogy felhozzalak ebbe a szobába, hogy ne kelljen lent a hideg csempén feküdnöd - elég nehéz volt megrágni az imént hallot dolgokat.
- Elájultam? Én?
- Igen, te. Valószínűleg az izgatottságtól, hogy találkozhattál velünk - a beképzeltség ellenére is imádnivalónak tartottam.
- Szerintem csak nem ettem ma eleget - oké, tudom, hazudtam. Mégis ki vallaná be Harry Stylesnak, hogy a gyönyörű zöld szemei okozta gyomoridegtől ájult el?!? Hát én biztos nem.
- Mondogasd csak ezt magadnak, hátha megnyugszol tőle.
- Egyrészt, nem csak mondogatom magamnak, hanem ez az igazság. Másrészt én teljes mértékben nyugodt vagyok - jó, tudom, megint hazudtam. Mégis hogy lehetnék nyugodt, ha ő itt ül mellettem?!
- Hát jó. Még valami mielőtt lemennénk. Fáj a fejed esetleg, szédülsz-e, hányingered vagy gyomorideged van-e a közelségemtől? - hogy tudja ilyen beképzelten így fején találni a szöget?!?
- Haha. Nagyon vicces. Nincs semmi bajom - leérve azt láttam, hogy Louis és Liam egymással hülyülnek, Niall pedig Sophieval elmélyülten beszélget. Mikor barátnőm észrevett, félrevonultunk egy kis csajos dumcsira. Megkérdeztem Sophiet, hogy pontosan mi is történt.
- Amikor Harry rád mosolygott, te elájultál. Ő nagyon megijedt, rögtön felpattant a helyéről és a karjaiban landoltál. Elég sokat küzdött a tulajnál, hogy felvihessen a szobába, majd végig fent várt, míg fel nem kelsz.
- Van még egy fontos kérdésem, pontosan mit láttam én köztetek Niall-el? - Sophie teljesen elpirult.
- Hát csak udvariasan kérdezett néhány alap dolgot. Megkérdezte, hogy milyen zenét hallgatok, én mondtam, hogy One Directiont, mire ő baromi aranyosan elkezdett nevetni. Aztán meséltem neki egy ír leprikónos filmről és mondtam, hogy mióta 1D rajongó vagyok, mindig ő jut eszembe arról a filmről. Ekkor még aranyosabban kezdett nevetni. Végül ő mondott nekem néhány viccet, amiken én dőltem a röhögéstől... És Harryvel mi volt fenn?
- Próbáltam meggyőzni, hogy az éhségtől ájultam el, nem pedig miatta.
- Hogy ment?
- Nem túl jól.
A meghallgatásra a kávézó díszteremként volt berendezve. Mivel a lista alapján mi voltunk az utolsó fellépők, beültünk a közönség utolsó sorába és onnan figyeltük vetélytársainkat. Elég kemény mezőny volt. A gyomrom már teljesen görcsben volt, amikor Louis szólított.
- A következő és egyben az utolsó egy duó, aminek tagjai Sophie és Clara - a meghallgatáshoz berendezett színpadhoz sétáltunk.
- Csak nehogy megint elájulj nekem - mosolygott rám Harry szemtelenül, de imádnivalóan. Én a nyakamba akasztottam a gitárom és pengetni kezdtem. Próbáltam éneklés közben leolvasni valamit a srácok arcáról, de végig pókerarcot vágtak. A dal végén megköszönték a részvétet és mindkettőnket mind a négyen megöleltek. Mikor Harry megölelt, a fülembe súgta:
- Biztos ez életed legszebb pillanata - bár nem tévedett, egy aprót csíptem a hátába, mire ő eltolt magától és félmosolyra húzta a száját.
Fél hét körül értünk haza és rögtön ágyba döntött a fáradtság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése